A külföldön élőket nagyon sok csúnya szó, vád, irigykedő megjegyzés és nyomdafestéket nem tűrő szó éri. Persze főleg a hátuk mögött. Névtelen kommentekben, ismeretlenül vagy suttogva a hátuk mögött. Nehéz így őszintének lenni...
Mert ha kimondod, hogy bizony hiányzik a család, a barátok, baromi rossz lemaradni egy esküvőről vagy nem fogni egy szívednek kedves valakinek a kezét az utolsó óráiban, akkor bizony azt mondják téged ez nem is érdekel. Aki haza akar menni, az haza is fog. Vagy el sem megy...
Sajnos ez nem igaz. A legtöbb ország annyira messze van és drága a repülőjegy, hogy nehéz hazaugrani minden héten valamire, ha nagy a rokoni vagy baráti kör. Európán belül könnyebb, ott a RyanAir és Bécsből is csak egy lépés, de hát mégsem oldható meg mindig anyagilag és időben sem. Vannak országok, mint Amerika, ahol meg aztán szabadságod is csak 10 nap van egy évben, szóval lesheted.
(Fotó: Flickr/Roy Cheung)
Azt sem mondhatod el, ha szar kint. Nem mondhatod el, hogy néha szar. Vagy állandóan az. Ha baromi egyedül vagy, ha az italhoz, droghoz, a szexhez vagy a TV agymosásához fordulsz egy zacskó chips-szel, hogy ne érezd. Ha nincs munkád, vagy nem fizet eleget. Ha a földön alszol egy matracon és éhezel. Ha nincsenek barátaid vagy elcseszett a házasságod. Mert külföldön vagy: akkor neked jó, van pénzed, szép életed és minden tökéletes, mert a külföld az mindent visz (úgy tűnik mind a 190 valahány ország, ami külföld...).
Csak sajnos külföldön tényleg nem tolnak a feneked alá semmit, ahogy Magyarországon sem. Van, akinek nagyon rossz, küzd, illegális, kihasználják vagy csak lelkileg szenved, de nagyon. Nem mindenki persze. Van, akinek jó vagy jobb. Van, aki boldog. Egy ideig vagy mindig. De mégis, azért az élet az élet, gondok, nehézségek mindig lesznek. Jól esik erről beszélni. Jól esik egy jó szó. Jól esne egy ölelés... De ha külföldön vagy automatikusan nincs jogod, hogy bármi rosszat is hangosan kimondj.
(Fotó: Flickr/Jing)
Azt is mondják, hogy ha nem jó miért mentél ki? Miért nem mész haza? Ha tényleg akarnád, akkor jó lenne kint, ha tényleg akarnád, akkor hazamennél. Van, aki hazugnak titulál, mások hazaárulónak.
Így hogy mondhatnád ki az igazat? Mindenkinek megvannak az okai – kalandvágy, munkalehetőség, a remény utolsó sugara, egy véletlen, szerelem vagy bármi más – amiért elment, amiért (még) marad. És visszamenni sem feltétlen könnyű, főleg azért, mert sosem lehetett őszinte, milyen volt kint.
És vannak olyanok, mint én, akiknek nincs miért, nincs kiért hazamenni...
Nem mindenkinek van szép nagy családja, de kicsi, szerető sem. Nem mindenkinek jutott egy kedves baráti kör, nem mindenkinek vannak szép emlékei és nem mindenkit várnak haza.
(Fotó: Flickr/Astrid Westvang)
Mert vannak olyanok is, mint én, akinek nincs otthona. Nincsen senki, aki kijönne elém a reptérre, aki gulyáslevessel várna, aki küldené a karácsonyi csomagot reménykedve, hogy hazalátogatok. Aki tárt karokkal várna... Nem nőttem fel szép, szerető emlékekkel, biztonságban, szép családdal, meghitt karácsonyokkal, barátokkal a térről, menő házibulikkal... Ezen dolgok egyikében sem volt részem. Nem igazán maradt mögöttem senki. A pár szerető ember az életemben már meghalt. Nem várnak, képeslapot se küldenek és Skype-on sem mosolyognak vissza. Az egyetlen rokonom külföldön van, messze tőlem...
Nem megyek haza, mert nincs miért, mert nincs kiért.
Tetszett a cikk? Kövess minket!
Facebook * Youtube * Instagram * Twitter * LinkedIn * Google+